E mostantól kezdve Mr.Big lesz, annak ellenére, hogy nem ő életem szerelme (illetve ezt még nem jelenteném ki határozottan, de valószínűsíthető, hogy nem), nem fogok hozzámenni feleségül (ezt viszont ki merem jelenteni) és semmi ilyesmi nyálas cukormázas befejezés nem prognosztizálható a kapcsolatunkban.

De az életemben betöltött szerepét és modorát tekintve komoly átfedést mutat Carry Mr.Bigjével, úgyhogy megszavazom neki ezt a nevet, hozzátéve, hogy Carry részéről elég ostobaságnak találtam, hogy hozzá ment feleségül.

Szóval én most jól megélem a Szex és New Yorknak azt a feltételezett és elképzelt vonulatát, amelyben kiderül, hogy milyen lenne Carry élete Mr.Big nélkül.

Amúgy kicsit sem szar.

Jójó, egy ilyen ing-nyakkendő kombinációt látva lehet, hogy én is tudnék nagyon butus döntéseket hozni...

Addig nem írok, amíg az agyam vissza nem költözik a fejembe.

Most meg épp örömömet lelem abban, hogy hangosan énekelek németül, mert ugyan már egy kukkot sem értek belőle, de élvezem, hogy a kiejtésem elég pöpec. Kicsit osztrákos, de azé pöpec. És most fürdőzöm ebben a részsikerben.

Énekeljetek Tik is szép germán nyelven, szép romantikus megaslágert:

Schön wenn es Dir gefällt...

Most éppen ott tartok abban a középkategóriás brazil szappanoperában, aminek az címe Dömper élete, hogy három faszi közül bármelyik lehet a nagy Ő, a közönség tippelni sem tud melyik lesz a befutó, aztán simán lehet, hogy egy negyedik. Viszont az eddig látott romantikus és kevésbé romantikus maszlagok alapján bármelyikükkel el tudom képzelni a happy endet, s mindennek az ellentétét is.

Még jó, hogy legalább a skizofrén főhősnő adott. Igazi kasszasiker.

Néha annyira szeretném tudni, hogy még pontosan hány epizód van vissza a végéig, mert már tényleg nagyon izgulok.

A becstelen brigantik kibaszott vicces film. És tényleg. A művész mozi meg kibaszott vicces hely. Lefagyott a lábam és leöntöttem magam forraltborral, ami kétség kívül olyan élmény, amely egy plázamoziban nem élhető át.

Na de mindezen élményeket simán felúlmúlta az a felismerés, hogy megértettem a falra hányt borsó mondás lényegét. Mert ezt a jelek szerint 26 évig nem értettem és ez 26 évig nem tűnt fel.

Elmondom Dömper agyban ez hogy volt:

A fal része stimmt (Dömper agyban a fal fehér, tudom, nem túl kreatív megoldás). Aztán a borsó, ahol a story megakadt. Szóval Dömper agyban a borsó az borsófőzelék képében jelent meg, ahogy csurog le a falon. Hogy a borsó hogy kerül oda, az Dömper agyban sosem került lefuttatásra, de most, hogy utána gondoltam, nem szájon át, úgyhogy ez nem egy gusztustalan kép volt a fejemben.

Szóval ezért gondoltam én azt, hogy a falra hányt borsó az kb annyit jelent, mint a falra festett ördög. Akkor ezen logika szerint a borsófőzeléket festették a falra. Mármint borsófőzelékkel festettek valamilyen ábrát a falra. Mondjuk ördögöt.

Jó, elmentem a fény felé, de Tárántínó után ez szerintem általános kockázat és mellékhatás.

Szóval most megvilágosodtam, hogy a falra hányt borsó az valami olyasmi, hogy a borsószemeket dobálják neki a falnak és azok visszapattanak.

Ezt most nagyon nehezen emésztem meg, mert az egész képet újra kell programoznom magamban.

Amúgy a Becstelen brigantik nem falra hányt borsó, semmilyen értelemben és nem tudom már milyen kontextusban jutottunk el addig, hogy egy 26 éves illuzió dőljön össze bennem, de tanulságos este volt.

Az alvás kontra szex az életem Super Bowlja.

Amikor vasárnap reggel fekszem a mályvaszínű ágyneműmben a sötétbordó-fekete színvilágú hálószobámban, ölemben a rózsaszín laptopommal, amelyen kurva jól mutatnak a sötétmagenta körmeim, na akkor jövök rá, hogy ez bazd meg stílusos.

Hol fogok én színvilágban ideillő pasit találni?!

Azt hiszem szerelmi fogyatékos lettem.

Tegnap itt volt a Csucsu, akit egy pillanatig próbáltam átbaszni, hogy mostanában jó kislány vagyok, de a tizenhárom és az tizenhárom év, úgyhogy elég gyorsan kudarcot vallottam, amit úgy adott a tudtomra, hogy közölte, szerinte  a bal vállamon csücsülő angyalka öngyilkos lett. Ergo csak egy ördög sustoroghat mindenféle rosszaságokat a fülembe.

Aztán, hogy próbáljam menteni  a menthetőt, neki álltam meggyőzni arról, hogy amit testiségi szinten művelek vagy művelni készülök, abban ideológiám szerint semmi kivetnivaló nincs, mert én egyáltalán nem akarom elvenni senkinek a kenyerét, pusztán nem bírom tétlenül nézni, ahogy hullanak el a morzsák és én tökéletesen beérem a morzsával, nem kell az egész karéj. Sőt, semmi mást nem kívánok, csak morzsákat, a kenyér nálam úgyis kiszárad vagy megpenészesedik. Egye azt más, hízzon tőle más, nekem csak ez a kis kevéske kell, amitől az alakom és szép marad és éhes sem leszek. Nincs ebben semmi rosszaság, mérhetetlenül tisztelem a karéj tulajdonosát, támogatom a kenyértartását, a morzsát meg úgyis hullajtja, észre sem veszi, ha valaki felszedegeti utána. Csucsunak nem péknyelvet használtam, de még csak virágot sem.

Eközben nagyon gesztikuláltam, chipset ettem, amely ütemesen hullott bele a melleim közé. Mikor ezt realizáltam, gondolatmenetemet nem félbeszakítva megpróbáltam onnan diszkréten kikotorászni a darabokat, na ekkor szakított félbe a Csucsu avval a demoralizáló mondattal, hogy "én biztosan nem foglak megdugni ma este, úgyhogy ezt most hagyd abba".

Mármint a morzsaszedegetést.

Az a baj, hogy kurva nehéz diszkréten szedegetni őket.

Egyáltalán nincs kedvem dolgozni, úgyhogy az anyaság gondolatába menekülök.

Keresem a szavakat ahhoz, hogy kurva viccesen leírjam mindazt, ami ma este történt, de nem találom, viszont élőben elmondva egy idő után tényleg röhög az ember rajta, hogy ilyen tényleg van bazd meg.

Úgyhogy akinek van igénye rá, annak mindenképpen elmesélem úgy is.

Az egész úgy kezdődött, hogy úgy hagytam el az irodát fél 6-kor, hogy én most embert ölni megyek és valaki gurulni fog a lépcsőn, az kurva élet; vagy a Cunci pszichopata (ex)faszija vagy én. És mondtam a munkatársaimnak, hogy nézzék a híradót, mert valamilyen módon tuti hír leszek ma este és amilyen fejet és tekintetet ehhez produkáltam, biztos vagyok benne, hogy tízből 6 izgalommal várta a fél hetes híreket ( és kettő nem nekem drukkolt...)

Útközben izzítottam Helént, mint férfit, ha esetleg én gurulnék, a Kalit, mint dúvadot, akivel kitárgyaltuk, hogy valójában mi a faszt is fogok csinálni, ha odaérek és ez a pöcs ott ácsorog a Cunci ajtaja előtt, aki nem engedi be?!

Arra jutottunk, hogy csak lehet rendőrt hívni ilyen helyzetben. Ez megnyugtatott, bár telefonálás közben is lobogott a hajam, annyira futottam, kb mint a baywatchban a nagymellűek meg a kockáshasúak embert menteni, úgyhogy egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy lassítsak, megálljak vagy visszaforduljak.

Igazából egy hete készülök, hogy megüssem, úgyhogy szinte örültem, hogy eljött végre az én időm.

Végül nem kellettek a zsernyákok, elég volt hozzá az "én most megöllek, ha nem takarodsz el innen" tekintet és az erélyes hangom. A telefonommal meg úgy hadonásztam, mintha egy hattori hanzo lenne, amivel bármelyik pillanatban ketté hasíthatom a fejét.

Kb 10 perces diszkrét ordibálást azzal sikerült lezárnom, hogy ne várjon má a liftre, menjen le gyalog a lépcsőn, hogy végre bemehessek a Cuncihoz.

This is the end of the beginning of the beautiful friendship!

Amúgy érzek iránta sajnálatot, ne higgyétek, hogy nem, de a cuncidönciség lényege valahol az ilyen szürreális helyzetekben rejlik.

Igazából már el is felejtettem milyen szopatós volt a vizsga és mekkora király vagyok, hogy átmentem, meg hogy a BKV pótlón garázdálkodtam és cibáztam embereket, miközben elhitettem Jeromossal, hogy ő valójában nem is egy autó, hanem szép sárja, egyes számot viselő villamos.

Vannak most fontosabb dolgok is, úgyhogy ezekről az élményeimről sajnos lemaradtatok.

Holnap levezetem, most csak ennyi:

fáradt, boldog, felszabadult, öntelt

És ha sikerülne, akkor mennék móóóziba a Mívész Úrral és kávéznék az elhanyagolt barátaimmal,jönne megint a Csucsu égőt cserélni vagy valami fijúsat csinálni és főzőcskéznék a Helénnel és nagyon megbecsülném az estéimet és a szabadidőmet és értékelnék minden percet, amit nem tanulással kell eltöltenem, végre elkezdeném azt a könyvet, amit a Cuncitól kaptam karácsonyra, kialudnám magam, tudnék koncentrálni a munkámra és reménykedhetnék a boldogabb jövőben. És és és és....

És annyira, de annyira jó lenne. Bárcsak, bárcsak, bárcsak.

Még egy jót is cselekedek ezért, mert reggel elviszek egy idegen embert A pontból B pontba, azért, hogy odaérjen ahova kell, annak ellenére, hogy nem járnak a tömegközlekedési eszközök. Remélem legalábbis, hogy az elkövetkezendő 4 órában nem megy ki a fejemből és nem felejtek el megállni, hogy felkapjam.^*

Hallod Dzsízusz, jó voltam és ígérem jó is leszek és soha többé nem kérek suli dologgal kapcsolatosat, csak ezt az egyet.

Ámen.

_{*ez amúgy izgalmas dolog, lehet, hogy írok majd róla hosszabban}

Szo don giv áp dö fájt!!

Breaking news: mérsékelten optimista vagyok (és fokozottan álmos)

Hogy találok ilyen szarokat? Nem is értem...

Amúgy meg az eleje tiszta spin my head round!!!!!

A helyzet nem rózsás, mondhatnám kilátástalan és 4 óra van, nem akarok dolgozni menni, tanulni akarok, de nincs rá időm és jaj.

Kiszámoltam az esélyeimet.

43 fős az évfolyam

28-an vagyunk a pénteki, egyetlen vizsgaidőponton, mert

A verzió:a többieknek nincs meg az előfeltétele, ami szintén elég szopó vizsga volt

B verzió: realisták és egyenesen az UV-ra jelentkeztek, megkímélve magukat mindattól amit én most művelek magammal

mondjuk ebből 10 megbukott civilizációkból, aminek aznap van az UV-ja, tehát nem jön el erre

marad 18

abból 5 csütörtök este meggondolja magát és belátja a dolog sansztalanságát, úgyhogy otthon marad

A verzió: megjelenünk 13-an péntek reggel 9-kor

B verzió: megjelennek 12-en, mert előző este 6-an döntöttek úgy, hogy sansztalan

abból 6 elszáll a beugrón, ami 10 kérdés és 10/10-el lehet csak továbbmenni

marad 6 vagy 7 aki bejut a vizsgára

54 vizsgakérdésből

5 elhangzik

5/5-el lehet csak átmenni, tehát

4 megbukik

2 nyer

1 lehet, hogy a várakozásban elhalálozik

Szerintetek? Az a baj, hogy szerintem sem...

Az a baj, hogy ebből a szarból mindent akarok tudni és mindent nem lehet tudni és a folyamatos hiányérzettől frusztrált vagyok és ideges és nem akarok úgy vizsgázni, hogy nem tudok mindent, de akkor sem érek a végére péntekig, ha egy percet sem alszom.
De mindegy is, mert ha nem alszom, akkor is hiába tudok mindent, a nevemet sem tudom elmondani.
Szóval a faszom ebbe az egész foskazánba. Na ezért nem csinálok én presztízskérdést a vizsgáimból, csak ritkán és indokolt esetben.

Mint most.

Megkérek minden gyenge idegzetű, ingerlékeny, a lelki békéjét féltő blog olvasómat, hogy az elkövetkezendő hétre függessze fel a bejegyzéseim olvasását, mert überhiszti ala Dömper prognosztizálható.

Lesz itt kérem feszültségkeltés, toporzékolás, nagyhalál és hatásvadászat is!

A nyugalom megzavarására nem hogy alkalmas lesz, de kifejezetten ajánlott!

EU vizsga is coming baby, EU vizsga is coming!

Olyan kibaszás, hogy ma mindenki megy Vágási Ferit nézni, csak az én arcomba figyel befelé a harci kákk a holnapi két vizsgával. Utálom. Én is akarok Vágási Ferit nézni!!!!

És az első holnap 8-kor lesz, ami duplaszopóváriság. Még szombat reggel se lehet nyugton hagyni?

És ma még olyan is történt velem, ami aszittem, hogy csak a filmekben van, aztán rájöttem, hogy nem.

Meg van az a jelent a Bridget Jones 1 (2?) naplójából amikor odaér a Dárszi irodájához, kiszáll a taxiból majd egy elhaladó autó beteríti pocsolyával?

Én fehér kabátban voltam...

Amúgy meg ma boldog voltam és motivált, mert mind a két vizsgám meg lett, úgyhogy öröm és bódottág. Majd ha egyszer lesz hozzá pofám, akkor azt is leírom, hogy hogyan. Lehet, hogy nem  lesz, úgyhogy szeplőtlelül örüljünk Dömper sikerének.

Riszpekt minden sajnálómnak! Tartsatok ki még egy kicsit, már csak egy hét!

RiporterÉn:

Kedves Dömper, tudom, hogy az egyik kedvenc filmje az Igazából szerelem, amely éppen most megy a tévében. Ugye ellen tud állni a kísértésnek és a civilizációk, kultúrák, vallások témakörrel foglalatoskodik?

DömperÉn:

Faszom.Természetesen, nem is tudtam, hogy ma leadják.Melyik csatorna? TV2?

RiporterÉn:

Ó, nem számít, inkább további sok sikert kívánok!